A zongoraépítés másfél évszázados múltú mestere és az alig fél évtizedes high-end specialista összefogott, hogy megszülessen a „tökéletes audiorendszer”. Merész cél. Főleg, ha azt gondoljuk, az abszolút tökéletesség egy el nem érhető álom.

Egy pár órás találkozó erejéig magam is belekóstolhattam a Steinway Lyngdorf C sorozatú hangfalakkal felépített sztereó rendszerébe. Azonban, mielőtt a megtapasztaltak leírásába kezdenék, álljon itt egy pár sor A Kis Herceg című könyvből: „Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!" „

A szó kevés, mégis leírom a találkozás első perceit:

A rendszer a megszólalás pillanatában eltűnik. Az addig ott álló oszlopok helyén zenekar áll, padlón sercegve csúszó cipőben, mikrofonba kapaszkodó énekessel. A megmagyarázhatatlan élmény miatt azonnal felmerül a kérdés, miféle lemez ez? A válasz képes lenne porig rombolni a nagyobb felbontásra építkező iparágat. Ez bizony egy közönséges CD. 

A zene szól. Az energia mintha egy másik dimenzióból érkezne. Nem lehet neki megálljt parancsolni. A mélysugárzók is dolgoznak, amire a keményen rezgő beton a bizonyíték. Ilyen gigászi erők mellett szinte félelmet ébreszt az emberben, ahogyan mindez képes eltűnni. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan semmivé lesz a hang. Nincsenek ott felejtett utórengések. S azt is tegyük hozzá, hogy a zene cseppet sem volt hangos!

Lemezt cserélünk. Tisztán hallani, ahogy az énekes előredől, kicsit meghajlik a háta, miközben a mikrofont markolja. A gitáros ujjai megérintik a még nyugvó húrokat. Ezt is hallani. Pedig a többi hangszer most is szól, nem hagynak csendet, amiben hely jutna a rejtett részletek megmutatkozásának. A vasbeton szerkezet most megpendült. Az énekes elmosolyodva zárja le a dalt. Itt ül közöttünk.

A különböző remek lemezek egymást követték a lejátszóban, s mindaz amit ez idő alatt lejegyzeteltem róluk, nem más, mint az albumot és a felvételi technikát méltató vagy éppen kritizáló vélemény. A rendszert egyszerűen lehetetlen sarokba szorítani.

A Steinway Lyngdorf semmi máshoz nem hasonlítható, csak magához a zenéhez.

Folytatásként álljon itt néhány technikai adat is, megcsillantva némi kézzelfogható értéket:

Elmondhatjuk a hangfalakról, hogy több alumínium van bennük mint egy Audi A8-ban. Azt is hangoztathatjuk, hogy egy ilyen rendszer összeszerelése több mint 170 munkaóra. A forráselektronika egyedülálló módon, teljesen digitális. Magában foglalja a szoba-korrekciós elektronikát is. A távvezérlő majd 1kg. A mélysugárzó 2200W-os, 2x12”-es meghajtókkal. Az egyik legkisebb összeállítás teljes súlya a szállításkor (természetesen csomagolóanyaggal együtt) meghaladja a fél tonnát. Végezetül, ami ezen a készüléken aranyszínű, az valóban arany!

Ezek a hangzatos adatok azonban mind-mind rossz irányba terelnek minket, ha a rendszer milyenségéről szeretnénk többet tudni. Leginkább úgy lehet ezt jellemezni, hogy a tökéletességre való törekvésben az alkotók nem törődtek korlátokkal, nem ismertek kompromisszumot. Megalkották azt, ami a zenét az elérhető legjobb módon közvetíti. Mindezt tették úgy, hogy az egészet rangjához méltó eleganciával is felruházták. 

A Steinway Lyngdorf sikeresen ötvözi a Rolls Royce megkérdőjelezhetetlen értékét a Bugatti megkérdőjelezhetetlen technikai színvonalával.

Bővebb információ:

http://www.steinwaylyngdorf.com/