Szalai LászlóOrtofon 2M Red & Black hangszedők: Előttünk az utódunk

Szalai László | 2013. Február 14., Csütörtök 19:00

Talán szokatlannak tűnhet kedves Olvasóim, hogy most nem régi hangszedő és lemezjátszó legendákról, mi több, nem is egy mai „nagyágyú” MC-ről, hanem két szerény, de annál figyelemreméltóbb, Ortofon MM pickup-ról fogok kicsit értekezni.
Ortofon 2M Red & Black hangszedők: Előttünk az utódunk

„...pár napig hallgattam a hangszedőket, sokszor csak háttérként, munka közben. Egyszer sem volt olyan érzésem, hogy felálljak és változtassak a hangerőn, hogy fárasztana, nyugtalanítana a hangjuk, vagy, hogy valami hiányérzetem támadt volna. Ez pedig azt jelzi, hogy valószínűen hosszú távon is megfelelő társak lehetnek hanglemezeink élvezetében...

Elsőre magam is furcsálltam kissé a Szerkesztő ötletét, miszerint e hasábokon azért helye van a kisebb kvalitású produkcióknak is, de a mai dolgozatom szereplői és a meghallgatások teljes mértékben Őt igazolták. Gondolom, a mellékelt fotók hamar elárulták, de mégis úgy illik, hogy bemutassam a neves dán cég, az Ortofon 2M sorozatának első és utolsó tagját, a Red és a Black nevű mozgó mágneses hangszedőket (a teljes sorozat a 2 mono verzióval együtt 6 darabból áll).

 

Lássuk tehát, mit ígérnek, és mit tudnak teljesíteni ezek az első látásra kissé formabontó megjelenésű pickup-ok. Azért beszélek ígéretről, mert a sorozat megszületésekor az előző, már kifutó termékek, a 300-as, 500-as, ill. Super OM sorozatokat váltó új családnak harangozták be őket, és bár már 4 éve a gyártó kínálatában vannak, a honi érdeklődők nemigen találkozhattak eleddig velük. Ennek oka, hogy az elmúlt néhány évben az Ortofonnal több cég foglalkozott itthon, változó üzleti szerencsével. Így most őszintén reméljük, hogy a legújabb – a Hangszóróbolt – majd hosszú távon is sikeresen fogja képviselni e régi, hazánkban is népszerű hangszedő gyártót. Az Ortofon magyarországi jelenlétének egyébként több fejezete is van, de ezek részletezésétől megkímélem az Olvasót. Annyit azért tudni illik, hogy komoly múltra tekinthetünk vissza, és ennek egyik kordokumentumát láthatják a következő képen.

 

Ortofon_1961.jpg

 

Nézzék meg jól a dátumot és az árat. Abban az időben ez az összeg egy mérnök közel egyhavi fizetése volt. Érdemes megfigyelni, hogy a hangszedőt „gyémánt fej”-nek titulálta az eladó, és a 2. sorban láthatjuk annak sorszámát, majd a gyártó cég nevét (egyébként egy mono SPU-A-ról van szó). Ezután a 80-as évekig kellett várni, míg az akkor induló Hi-fi Magazin ösztönzésére, a Ramovill ismét elérhetővé tette itthon az Ortofon néhány hangszedő típusát.

 

Ennyi volt a mai történelem óra, bontsuk ki tehát a két hangszedőt a cég megszokott design-jával készült dobozaiból és nézzük, mit kapunk a pénzünkért. Először a Red került sorra és lévén a 2M család legkisebb gyermeke, annak megfelelően szerény, de mégis hasznos kis csomaggal érkezett. Találunk a felszereléséhez szükséges, kétféle hosszúságú alumínium csavar-párt, csavarhúzót és egy műanyag kefét, mely a kissé elnagyolt méretei okán inkább tűnik fogkefének, mint tűtisztásra szolgáló eszköznek. Kapunk még egy kis füzetet is, mely részletesen tartalmazza a hangszedőre, és a beszerelésre vonatkozó tudnivalókat.

 

Ortofon_red.jpg

 
A Black csomagolásában már megtalálható az Ortofon jellegzetes, egyszerű – de kellő körültekintés mellett biztonságosan és jól használható – műanyag tűnyomóerő-mérője és lám-lám, a megfelelő szénszálas tűtisztító is ott figyel. A kis „júzer manuálok” ugyancsak szűkszavúak a specifikáció részletezését illetően, azonban elmondható, hogy a mellékelt „asszeszoárok” kellő és biztonságos felhasználást nyújtanak még a kezdőknek is.

 
Beszereltem mindkét hangszedőt 1-1 SME-rendszerű shell-be és az ajánlásoknak megfelelő tűnyomóerő (18, ill. 15 mN), majd a mérőlemez segítségével történt antiscating-erő beállítása után megmértem a követési képességüket, ill. két, némileg eltérő effektív tömegű hangkarban a hangkar-hangszedő rezonanciájukat is.

 

Ortofon_black.jpg


Ami a mérési eredményeket illeti, örömmel jelenthetem, hogy mindkét hangszedő követési képessége 10 mikronnal túlteljesítette a gyárilag megadott értékeket (70, ill. 80 mikron/315 Hz) és jól érezték magukat a hangkarokban (rezonancia frekvenciájuk: 8-10 Hz). Szokásomhoz híven többféle zenei műfajhoz tartozó hanglemezt hallgattam meg és néhány alkalommal ugyanazt a zenei passzázst úgy is fülügyre vettem, hogy az adott hangszedőt átszereltem egy másik hangkarba.


Tapasztalataim összegzését a végén kezdem: bár egy sorozat legkisebb, ill. legnagyobb darabját hallgattam, mégsem éreztem ordító különbséget. Sietek leszögezni, hogy ez nem azt jelentette, hogy ne lenne határozott és következetesnek ítélhető minőségi differencia a két pickup képességeit illetően. Sokkal inkább arra gondolok, hogy a két véglet között nagyon jól nyomon követhető a fejlődés, amely igazolja, hogy a gyártó – szándéka szerint – elérte célját: a kisebb modell is birtokol olyan erényeket, amelyek a nagyobb testvérnél már szinte természetesnek hatnak. Ez pedig azt jelzi, hogy a Red nem a szegény ember Black-je akar lenni, hanem sokkal inkább kedvcsináló. Tetszett a már említett követési képesség kiváló értéke, de leginkább a lendületes, szélsőségektől mentes, meglepő dinamikával, gyorsasággal (tranziens átvitel) és a kiegyenlített hangzással jellemezhető stabil hangkép. Ne feledjük, nem drága MC modellről van szó, butaság lenne bármilyen módon is összehasonlítani azokkal, de, ha arra gondolunk – és nyilván az Ortofon is jól látja ezt a kérdést –, hogy manapság egyre több fiatal ismerkedik az analóg hanglemezek, a vinyl-ek világával, nagyon fontos, hogy könnyebben elérhető, ugyanakkor magasabb minőségű, igazi, a szó jó értelmében vett mézes-madzagot ajánljanak. Ma csak néhány ismert cég kínálatában találhatunk hasonlóan megfizethető, minőségi termékeket, különösen, ha a hanglemezjátszás egyéb eszközeire is gondolunk.

  Ortofon_red_lp.jpg

 

Ilyen továbblépés lehet pl. a 2M Black, amely zavarba ejtően jó MM pickup. Ez a modell már sorozatszámot is kapott, amely jelzi a gyártó értékrendjében is magasan elfoglalt helyét. Tudjuk, az Ortofonnál gondosan kiválogatják az alkatrészeket és a szelekció eredménye alapján állítanak össze egy típus-sort, valamint eltérő, egyre kifinomultabb alakú tűkkel szerelik fel azokat. Ez történt a 2M-es széria tagjaival is, míg a Red 8×18 mikron metszésű elliptikus tűvel szerelt, a Black már egy Shibata tűt kapott (6×50 mikron). A két tűprofil közötti nagy különbség jól hallható, ez utóbbi részletgazdagabb, stabilabb, ugyanakkor szélesebb és mélyebb hangképet rajzol elénk. Nagyobb dinamikai különbségeket, árnyaltabb, analitikusabb felbontást élvezhetünk és mindezen erényeket alacsonyabb torzítás mellett. A 2M sorozat két középső tagját nem hallottam, de érdemes még egy dologra figyelni a választásnál: kisebb gyűjteményekben is gyakran látok monaurális hanglemezeket, nagy ritkán még un. normál, régi gramofonlemezeket is. Ezek a régi hanghordozók gyakran fontos zenei értékeket képviselnek, sokuk meg sem jelent más formátumban. Érdekes módon az Ortofon is sejtheti ezt, mert – a korábbi gyakorlatához híven – továbbra is a kínálatában tartja a mono hanglemezek lejátszásához szükséges tűprofilokkal szerelt pickup-okat. Nevezetesen a régi sellak lemezek reprodukálásához alkalmas 65 mikron és a korai mikrobarázdás hanghordozókhoz illő 25 mikron metszésű kúpos (szférikus, kónikus, ahogy tetszik) gyémánttűket. Érdemes tehát jól odafigyelni: ha jelentős számú ilyen hanglemezünk van, hasznos lehet – már csak a nosztalgia és a technikai érdekesség okán is – beszerezni a 2M mono tűit is.

 

Ortofon_family.jpg


Miután meghallgattam a két pickup-ot a saját rendszeremben, arra gondoltam, hogy fontos és helyes megközelítése lesz a történetnek, ha nem csak egy magas minőségű láncban, hanem szerény, de technikai szempontból korrektnek mondható lemezjátszóban is meghallgatom azokat. Nem kellett messzire mennem: a szomszédomban lakó fiatal mérnök kolléga – aki nem kevés büszkeséggel mondhatom, némi ráhatásom okán maga is rájött, hogy van élet a CD-n és az MP3-on túl is – úgy egy éve beszerzett egy használt, régebbi, de jó nevű futóművet, melyet azóta is nagy örömmel hallgat. Átmentem hozzá a kis Ortofon-okkal és miután beszereltük/beállítottuk azokat, magam is meglepődtem, hogy mind műszaki szempontokból, mind pedig a meghallgatás alapján mennyire jó, minőségi hangélményt tudtak produkálni egy, a hifi világába belépő szintű szerkezetben. A Black pedig annyit dobott a cuccon, hogy a kolléga másnap vásárolt is egyet...

 Ortofon_black_lp.jpg


Visszatérve a műszaki adatokhoz: mindkét pickup az átlagosnál is magasabb kimeneti feszültséget produkál, a Red még 0,5 mV-al rá is emel a Black-re, (5,5 mV/5cm/sec). Ez elsősorban azt jelenti, hogy szerényebb képességű (jel/zaj viszonyú) fono-előerősítő is megfelelő lehet a fogadásukhoz és a zajmentes működéshez. Mindkét hangszedő hasonló, 150-300 pF közötti kapacitású lezárást kíván. Az MM rendszerű hangszedők – szemben az MC-kkel – érzékenyek a kapacitív terhelésre, így erre oda kell figyelni, ha egyenletes frekvencia menetet szeretnénk (a ma általános fono-elektronikák bemeneti illesztése korrelál a fenti értékekkel, a részletes technikai adatokat pedig ajánlott a gyártó honlapján figyelmesen áttanulmányozni). Nagy előnye az MM rendszerű hangszedőknek, hogyha megsérülne, vagy elkopna a tűjük, azt könnyen be lehet szerezni a gyártót hivatalosan képviselő cégtől és saját kezűleg cserélni. Természetesen ekkor is óvatosnak kell lenni, és ne feledjük, itt is van ún. bejáratási idő: általában alig fele-harmada egy MC-hez képest, ca. 15-25 üzemóra. Ezt követően már teljes értékű a hangszedőnk és nyugodtan hátradőlve élvezhetjük kedvenc lemezeinket. Azonban itt is ugyanolyan fontos a rendszeres tűtisztítás, a már ismert szabályaival együtt.


Pár napig hallgattam a hangszedőket, sokszor csak háttérként, munka közben. Egyszer sem volt olyan érzésem, hogy felálljak és változtassak a hangerőn, hogy fárasztana, nyugtalanítana a hangjuk, vagy, hogy valami hiányérzetem támadt volna. Ez pedig azt jelzi, hogy valószínűen hosszú távon is megfelelő társak lehetnek hanglemezeink élvezetében. Azonban ismételten megjegyzem, hogy ne várjunk többet ezektől a produktumoktól, mint amiért jószívvel és szándékkal az Ortofon ezeket megalkotta. Ha meg tudunk barátkozni egy szerényebb, de igen korrektnek jellemezhető hangminőséggel és egy hasonlóan kedvezőnek mondható ár/érték aránnyal, – a Red bruttó 22 220 Ft, a Black 132 850 Ft – úgy használatuk során előbb-utóbb kedvet kaphatunk, hogy meglévő lejátszó berendezéseinket magasabb minőségűekre cseréljük. De addig is kívánok sok jó zenei élményt, gyűjtsék az LP-ket!

 

A viszont HALLÁSRA!

 

(-)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

Hirdetés

 

Szponzorált linkek

 

 

Jelöljön meg egy választ

 

Együttműködő partnereink

ealogo-145x50.jpg 

ACnewlogo copy.jpg

 

Impresszum
11 Betöltés: 0.302598 másodperc.