Veres AttilaAudio Note Vindicator / Empress

Veres Attila | 2013. Február 19., Kedd 15:00

A Vindicator a Szint 3-ban „védelmezi” az Audio Note termékei közül a Sovtek 2A3-mal készült erősítőinek méltán jó hírnevét. Ezen a 3-as szinten az egyetlen olyan erősítő, amely a világ legjobb hangú elektroncsöve címre pályázó, fenti triódákra épül.
Audio Note Vindicator / Empress

„...a Vindicator a maga egy pár csövével is jól hozza a jellegzetes 2A3-as hangzás jellemzőit, azaz lágy, részletező, finom és a középsávja nagyon színgazdag...

Mérvadó névadó

 

Nem lehet tudni, hogy mire gondolt az angol Audio Note, amikor ezt a végfokot elnevezte. Esetleg az Amerikai Haditengerészet repülőgépére, amelyet az 1930-as években használt a légvédelem és szintén Vindicatornak hívtak? Vagy az 1986-os filmre, amely The Vindicator címmel jelent meg, és Frankenstein történetét dolgozta fel a modern korba adaptálva? Ki tudja. A szó mindesetre „védelmezőt” jelent magyarul, de ezzel sem oszlattuk el a névadás körüli homályt. Az már egy kicsit könnyebb megfejteni, hogy mire szánták magát a készüléket. A Vindicator a Szint 3-ban „védelmezi” az Audio Note Sovtek 2A3-mal készült erősítőinek méltán jó hírnevét, ezen a szinten az egyetlen olyan erősítő, amely a világ legjobb hangú elektroncsöve címre pályázó, fent nevezett triódákra épül. Ezen felül még egy készülék van a termékpalettán ugyanezzel a csőkészlettel: a Neiro, amely a fáma szerint legalább akkora rajongótáborral rendelkezik, mint a cég leghíresebb erősítője, az Ongaku. Alig pár hónapja viszont újabb monoblokktípus jelent meg Empress néven, amely mindenben követi a Neiro felépítését, leszámítva a kimenőtrafók architektúráját, amelyek kizárólag rézzel tekercseltek, nem úgy, mint a Neiroé, amely félig ezüst, félig réz. A cél nyilván az volt, hogy azok az audiofilek, akik a csöves erősítéssel tervezik a rendszerük felépítését és a 2A3-as hangzás felé kacsingatnak, ebben a két erősítőben – pénztárcától függően – megtalálhassák a számításukat. Tegyük hozzá: az Audio Note az egyik olyan cég, amely megalakulása óta az audió lánc minden elemét fontosnak tartja, ezért össze is hangolja őket. Szinergiában a legjobban akkor járunk, ha mindent a márka termékeiből vásárolunk meg. Ezzel nem mondtam sok újat, a legtöbb high-end cég is ezen az úton jár, régi tapasztalat, hogy az illesztés az egyik gyenge pontja a különböző készülékekből összeállított rendszereknek.

 

Egyet előre...

 

A teszt során kizárólag vinyl lemezeket hallgattam. Mint közepesen fejlett vinyl junkie, ennek kifejezetten örültem, lévén a jó öreg „bakelit” formátum a maga minőségi előnyével mindig kellemes egy régi vágású audiofilnek. A rendszer hallgatása közben ugyan minden auditív jellemző azonnal a nyakamba zúdult, de mivel a teszt amúgy is a teljes rendszerre vonatkozott, nem okozott gondot a hangzásról nyilatkozni. A jellemzők a komplett láncra vonatkoznak, néhol megemlítve, hogy az Empress egy nagyon hasonlóan felépített összeállításban mennyivel másabb. Hogy mi volt a hallgatni való? A saját lemezeimet vittem magammal, műfajtól és stílustól függetlenül, de arra odafigyelve, hogy nem audiofil, hanem átlagos minőségű felvételek legyenek. Felkerült a lemezjátszóra Lana Del Rey új albuma, John Coltrane-Johnny Hartmann páros valamint a Perfect Circle lemeze, emellett hallgattam Zola Jesus-t és jó pár klasszikus felvételt is. A teljes lánc a következő készülékekből állt össze: M1 Phono hajtotta a Vindicatort, a TT2 Deluxe futóművön az Audio Note ARM 3-as karja és az IQ3-as MM hangszedője dolgozott. Az előfokot a végfokkal az új ISIS interkonnekt kötötte össze, a hangfalkábel pedig a Lexus jól ismert típusa volt. A karban a Note saját ezüst kábele volt behúzva, a phonoig pedig a Vx típusjelű interkonnekt biztosította a kapcsolatot. A kis teljesítmény miatt a márka legnagyobb típusú dobozát, a kender membrános E/Spe/He-t kötötték. Lássuk, mit mutatott ez az ízig-vérig high-end rendszer, már ami a hangzását illeti.

 

Vindicator_full.jpg

 
Az Audio Note sohasem titkolta, hogy a minőségi szintek közötti különbség elsősorban a felhasznált alkatrészeknek és a kimenőtrafó architektúrájának köszönhető. Ebben az esetben is pontosan ugyanez a helyzet. Ezért azt az összehasonlítást, hogy mi a különbség a két végfok között, át is ugorhatjuk azzal, hogy az Empress jelentősen jobban szól, mint a Vindicator. A „jobbat” itt abban az értelemben használom, hogy a szintjének megfelelően több a részlet, a tápellátásból adódó többlet miatt dinamikusabb, színesebb és közelebb van ahhoz a minőséghez, amit az igazán komoly elektroncsöves erősítőkhöz társítunk. Mindamellett, hogy a Vindicator a maga egy pár csövével is jól hozza a jellegzetes 2A3-as hangzás jellemzőit, azaz lágy, részletező, finom és a középsávja nagyon színgazdag. Az SE kapcsolás miatt és a felhasznált, alapszintű alkatrészeknek köszönhetően nem olyan gyors, mint az Empress, amely szinte jellemezhetetlen, annyira hűen visszaadja a zenei történéseket. Lana Del Rey mélabúsan intonáló éneke a Born To Die című nyitó trackben élénken, mozgalmasan, erőteljesen szólal meg. A hangulati jellemzőket – milyennek tűnik Amerika egy fiatal lány szemszögéből – gond nélkül tudjuk magunk mögött anélkül, hogy a rendszer erőlködne. Annak eldöntése, hogy a nemrég feltört énekesnő mögött a vonós kíséret egy szintetizátorból jön vagy akusztikus hangszerekből, nem okoz nehézséget, bár az Empressen keresztül már meg is számolhatjuk, hány hegedűs szükségeltetett ehhez a hangzáshoz.

 

...és vissza

 

Ugyan a Vindicator nem olyan hajtós, mint egy 300B vagy akár az Empress, a Tool nevezetű zenekarból ismert gitáros-énekes, Maynard James Keenan egyik side projektje, a Perfect Circle lemezén a harapósra torzított gitárok kellően megmozgatják a gyomrokat.

 

Vindicator_2a3.jpg

Amikor pedig a Package című „dalban” belép az agresszív dob, a dinamika anélkül lépi át az udvariasság határát, hogy a hangerő potméterhez bárki hozzáért volna. Nem árt, ha a szomszédokkal jó viszonyt ápolunk, az E dobozokat 98 dB/1watt/méterre kalibrálták, a dinamikai csúcsokban nem kíméli a hallgatókat; amikor egy morcosabb rockzenében elszakad a cérna, az ablaktáblák a zene ütemére kezdenek el rezonálni. A rendszer hangja elképesztően levegős, egészen az extrém kivezérlési szintig kézben tartott. A 3,5 watt ugyan papíron nem sok, de az éles helyzetekben is elegendőnek bizonyult, a „zúzós” zenéken nem csuklott meg, gond nélkül sugározta le a torzítóval nyakon öntött trackeket is. Egy jó rendszernek nem is a tonális egyezés vagy a balansz helyessége az igazi előnye, hanem az a tulajdonság, hogy a zenét állítja a fókuszba, a hallgató figyelmének középpontjába. Ebben a paraméterben ez a high-end rendszer bőven túl van az audiofil értékrenden: fókuszált, zenei és hiteles. Van az a tapasztalat, hogy a csöves elektronikák a hangszeres zenéken élnek igazán. Én ennek ellenére kipróbáltam néhány extrémebb zajzenével is, lássuk a gépekből előcsiholt, gyakran direkt torz hangzást mennyire bírja. Az Auxiliary kiadó egyik legfrissebb megjelenése, Method One bevezető részében, bár hallatszódott, hogy a különböző sávokból összerakott gépzene steril, gond nélkül átjött a „gondolati” tartalom is, a sötétre és ipari mélységűre torzított basszus nem ült rá a hangképre. Az E dobozokkal és a TT2-vel már bőven túllépjük a high-end belépőszintjét, ennek megfelelően nem csak a hangzást, hanem a fülünket és az ízlésünket is minősítjük. A rendszer szinte játszik a hallgatóval, meddig kíséri el a kísérletező kedvű felhasználó a zenei túrán.

 

A tánc folytatódik

 

Egy ilyen komoly összeállításnál nem az az igazi kérdés, hogy jól szól-e, sokkal inkább az, hogy használói mit tartanak a saját számukra fontosnak? Amennyiben a hajtást és az energiát kedveljük, válasszunk inkább nagyobb teljesítményű 300B-vel (hah! – szerk.) vagy 211-es csővel készült erősítőt, amennyiben viszont a bensőségesség és a lélekkel teli megszólalás közelebb áll a szívünkhöz, ez az erősítő remek választás. Megjegyezni való, hogy az Audio Note-nál a szinergia tekintetében nagy a mozgástér, sokféle hangkép felé tudjuk hangolni a végeredményt, szintén a cég kínálta kiegészítőkkel, kábelekkel egyéb készülék összeállítással. Ebben csupán a ráfordított idő szab határt, a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Mint általában a komoly rendszereknél, a felvételek jellegzetességei ugyan könnyedén megállapíthatóak, de a zenei tartalom, a hangok által közvetített gondolatok és érzelmek, legyen az melankólia, sötétség vagy kicsattanó vidámság, gond nélkül nyomon követhetőek. A késői Mozart például előadástól függően, hol síri hangulatú: Karl Böhm, hol korrekt: Sir John Eliot Garnier. A John Coltrane-Johhny Hartmann lemezen Hartmann dús baritonja olyan élénken és élethűen szólal meg erről a jó ötven éves felvételről, hogy bármely általam ismert nő elolvadna a gyönyörűségtől, ha hallaná.

 

Vindicator_lp.jpg


Tavaly, amikor az A38 hajón a minimál felállású zenekara mögött megszólalt Zola Jesus, a közönség az első pillanatban teljes csendben hallgatta ezt a törékeny, alig 23 éves, alacsony termetű hölgyet. A meghallgatás során újra felidéződött bennem ez az élmény, bár a sorlemeze nem koncertfelvétel, és most nem is egy hajó gyomrában hallgatom, színesen villogó fénypászmák között. A rendszer sehol sem válik karcossá, sem elkentté, amire hajlamosak a kevésbé sikerült csöves elektronikák. A 2A3-ak jellegzetes tisztasága, passzteles színei, amelyek annyira vonzóak, szépen kibontakoznak, de az igazi nagyokra jellemző fensőbbséges harmóniát az Empress valósítja meg igazán.

 

„A zene nyelvén szólani”

 

Egy biztos, aki ilyen rendszerre tesz szert, egy olyan úton indult el, ami a rögzített zene „lelkéhez” visz egyre közelebb. A felvételek tartalmazzák a rögzítés pillanatában az adott korszak kulturális összetevőit is, nem csak a hangokat. A zenészek egyedi játékstílusa, az általuk képviselt hangzás és habitus mind ott van a felvételeken, kérdés, hogy a rendszerünk mennyire tudja mindezt hűen interpretálni. Ez egy nagyon nehéz és nagyon komplex folyamat, amire nem minden készülék képes, de végső soron ez lenne a high-end bevallott célja. Ennek az Audio Note rendszernek a trükk sikerül, képes átadni valamit abból is, ami a felvételek lényegében, mélységében, auditív formában van jelen. Egyetlen hátránya viszont van: semmilyen belenyúlást és javítást nem alkalmaz, ebből következően, ha a zene szomorú, mi is a hatása alá kerülünk. A Vindicator és vele együtt a teljes összeállítás finom, részletező és gazdag hangú, de ha kell, határozott is tud lenni. Eleganciája, könnyedsége és a nagy „szíve” az igazi előnye. Körültekintően felépített rendszerben hallgatása mindvégig élmény. Aki a csöves erősítőkre épített láncban leginkább a finomságot, a harmóniát és a lélekkel teli megszólalást szereti, mindenképpen érdemes egy ilyen összeállítást meghallgatnia.

 

(-)

 

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

Hirdetés

 

Szponzorált linkek

 

 

Jelöljön meg egy választ

 

Együttműködő partnereink

ealogo-145x50.jpg hifi_station_140x50px_logo.jpg audio_note.jpglauditeur.jpg

limar.jpg stream audio logo_150x40px.jpgACnewlogo copy.jpg

 

Impresszum
11 Betöltés: 0.115296 másodperc.