Sony KDL55-HX850 – Egyedi forma, megdöntve

Home Archívum Tesztek archívum Sony KDL55-HX850 – Egyedi forma, megdöntve

A termékeik mindig egy hajszálnyival (eseteg kettővel) drágábbra vannak árazva, mint a jó minőségű középkategóriás készülékek, ezért azonban pontosan annyival minőségibb termékeket is kapunk. A Sony azonban mindig is a csúcstermékek piacán aratott babérokat. Jelen készülék, a HX850-es televízió a csúcsszériás televíziókészülékük legnagyobbika (55”-os), szóval nehéz helyzetben van, a maximumot kell nyújtania. Lássuk, képes-e erre?!

 

A Sony cégnév a latin Sonus, vagyis hang szóból ered, és az idestova több, mint 60 éves cég sokat tett már le az asztalra. A világon szerintem nincs olyan ember, aki ne kapná fel a fejét, ha meghallja a PlayStation, vagy a Walkman nevet, amik mondhatni mindenhol ismertek, és generációk életstílusát határozzák meg mind a mai napig. De most maradjunk a televízióknál. A BRAVIA sorozatot 2005-ben mutatták be (pontosabban ekkor váltottak a WEGA névről), és azóta ezzel a belső megjelöléssel illetik a Sony televízióit. A jelenlegi helyzet azonban érdekes, ugyanis a Sony a Samsunggal együtt fejlesztette és állította elő az LCD televízióit, azonban az egész LCD részlegét eladta a Samsungnak 2011 decemberében. Három hónappal később a Sony és a Sharp bejelentette, hogy a 2009-ben aláírt szerződéssel egybehangzóan, együtt folytatják tovább az LCD fejlesztéseket, kizárólagosan a nagy kijelzős piaci szegmensre specializálódva. Mellékesen megjegyezném, hogy a Sony televíziópiaca immáron 8. éve veszteséget(!) termel. Vajon mi lesz az új együttműködésből?!

Sajnos arról nincsenek információim, hogy ez a 850-es széria már Sharp-Sony, vagy még Samsung-Sony panelt tartalmaz, de az biztos, hogy a későbbi modellek már csakis az előbbit fogják. Éljenek a nagy kijelzők!

 

Megjelenés

 

A televízió külsőleg teljesen egyedi, szokatlan forma, eleddig nem igazán láttunk ilyen felépítésű készüléket. A talpa olyan széles, mint maga a készülék, tehát teljes mértékben felfekszik arra. Az érdekesség azonban ott kezdődik, hogy a kijelző hátrafelé meg van döntve 6 fokos szögben. Ennek egyedi mivoltát értem, gyakorlati hasznát viszont már annál kevésbé értettem, de mindjárt lerántom a fátylat. Ezt nevezi a Sony „Monolitikus Dizájn”-nak, és úgy reklámozzák, mint ami a 3D képek esetén segíti a jobb térérzékelést. És bár a gyakorlati hasznát kétségbe vontam két mondattal ezelőtt, jelen esetben tényleg igaz a marketing szöveg (de erről később).

 

A panel hatalmas, elegáns, lekerekített sarkokkal, bal felül BRAVIA felirattal. Az egész egy síkban van, egyetlen hatalmas üvegfelület borítja, amit így roppant könnyű tisztán tartani (nem áll meg a por a sarkokban). A kijelző kerete egy vékony, 4-5 milliméter széles alumíniumcsík, ami kiemeli a kép széleit, ugyanakkor egybeolvad a környezetével. Érdekességképpen megjegyezném, hogy míg a többi gyártó azzal próbálja meg csábítóbbá tenni a televízióit, hogy minél keskenyebb keretet varázsol a tévé köré, úgy a Sony készüléke sokkal elegánsabb, szebb benyomást kelt az egybe-üveglappal annak ellenére, hogy maga az LCD panel nagyjából 4-5 centiméterre kezdődik a tévé szélétől. Nem modern, de mégis! És igazuk van! Számomra is sokkal tetszetősebb az ilyen jellegű készülékek.

 

Sony_KDL55-HX850_surf.jpg

 

A talp szál húzott alumíniumborítást kapott, és igencsak termetes jószág mind méretében, mind súlyában. Ráadásul egy vezeték is kilóg belőle, amit a televíziókészülék megfelelő csatlakozójába dugva a talpazatba épített hangszórók is életre kelnek. Roppant érdekes megoldás, viszont így a panel vastagságát tudták mondhatni minimálisra kialakítani. A hangszórók előrefelé sugároznak, keskeny, ugyanakkor széles rácsokon keresztül. A hangja…hát…érdekes, legyen elég ennyi. Eléggé dobozhangja van, és a kellő mennyiségű hangerőhöz igencsak magasra kell állítani, én 60-ason hallgattam (100 a max), míg általában maximum 30-40 bőven sok szokott lenni. A hangerő emelésével ugyanakkor növekszik a dobozhang-hatás, így minél hangosabb, annál rosszabb a hangja. Érdemes házimozival használni (bár egy ilyen méretű készüléket mi mással is használhatnánk).

 

Jobb oldalon, kicsit a hátulja felé vannak a szokásos kapcsolók: főkapcsoló, programváltók, hangerőszabályzók. A csatlakozók hátulról nézve a jobb oldalon vannak, az egyre inkább megszokottá váló „L” alakú elrendezésben, bár itt egy kicsit zsúfoltra sikeredett az összkép. Hátul-lefelé van az antenna, internet, 2 HDMI csatoló, hátul-oldalra vannak az USB és másik 2 HDMI, CI-kártya, plusz a számítógépes csatlakozóhelyek, és hátul-hátulra lehet bekötni a komponens és SCART csatlakozós készülékeket (ezeket szerintem falra szerelés esetén nem nagyon fogjuk tudni használni, hacsaknem egy 90 fokos, megdöntött csatolóval).

 

Nézzük tovább: távirányító. Kényelmes fogású, méretileg pontosan megfelelő, kézreálló, nem is túl nagy, nem is túl kicsi, súlyra is pontosan jó. Alul a számok, program- és hangerőgombok, középen a menüvezérlők, legfelül pedig lejátszást-vezérlő gombok sorakoznak. A menüvezérlőket leszámítva mindegyik téglalap alakú, bár különböző méretű és színű. Kitűnő vezérlő, első fogásra és ránézésre is könnyű kezelni, pár perc után már automatikusan tudja az ember, hogy hová nyúljon az adott funkció eléréséért. Még egy jó pont!

 

Egy nagyon fontos dologról nem esett még szó, az pedig a 3D tévék egyetlen általános hátránya, a szemüveg. A Sony csúcsmodelljéhez a TDG-BR750/ES2 jelzésű szemüveget (2 darabot) mellékeli a cég, ami egy szóval mondva: csúcs! Természetesen nem elemes, hanem tölthető, központi egysége pedig szinte már nincs is, olyan kicsi. Kerete egyáltalán nincsen, csupán egy fém lapkára vannak felrögzítve a fülek és a lencsék. A lencsék nagyon vékonyak, és áttetszőségre is olyanok, mint egy UV szűrés nélküli napszemüveg, szinte alig tompítanak valamit. Keret nélkül a súlyuk is minimális. Működésük szinte észrevehetetlen, alig látni villódzást, ez gondolom a vékonyabb LCD-nek is köszönhető. A szemüvegre az összpontszám itt is maximális!
 

Belsőségek

 

De menjünk tovább, mert még sok minden van. A monolitikus dizájn lényege az, hogy kikapcsolt állapotban egy egybefüggő fekete panelnek látszik az egész készülék.

 

A készülékben egy nagyon fejlett LCD panelt találunk. Maga a panel egy OptiContrast nevezetű, aminek a lényege a következő: vannak az LCD előtt különböző panelek (üvegpanel, árnyékoló panel, stb.), amik elsődleges lényege maga az LCD védelme, ezek azonban általában torzítást okoznak, csökkentik a fényerőt, és a külső fényforrások is megcsillannak rajtuk. Az OptiContrast panel titka abban rejlik, hogy az LCD által megjelenített képet a legkülső védőréteg legkülső felszínére vetíti ki, így magasabb kontrasztot, szebb színeket, összességében jobb képet jelenít meg.

 

Sony 3D szemuveg.jpg

 

Ehhez társul a Dynamic Edge LED technológia, ami egy helyi sötétítést alkalmazó, oldalvilágításos technológia (érdekes, hogy a csúcskészülék vajon miért nem kap Intelligent Peak LED háttér