1MORE QUAD DRIVER – MÉG, MÉG, MÉG, ENNYI NEM ELÉG . . .

Ugye ismerős a régi Republic sláger, aminek a refrénje egy hifista lelkivilágára jellemzően, tökéletesen érzékelteti a jobb hangzásért folyó örök harcot…

Egy hifi rajongó barátom hívott telefonon:

Jocó: Szevasz Csöpi, azt hiszem veszek egy One More fülest!
Én: Mit?!
Jocó: Egy One More Triple Driver In-Ear fülest!!
Én: Jól vagy?!
Jocó: Mi az, hogy! Nem hallottál még róla?
Én: Miről? Szóval, mit is akarsz venni?
Jocó: Egy fülhallgatót! Egy One More fülhallgatót!
Én: ?
Jocó: Hehe, ez a márkája… One More…
Én: Jesszusmária!! Ezt meg hol találtad? Ez valami kínai cucc?
Jocó: Yeye, és a leírások alapján nagyon ütős! Ár-érték arányban meg bomba!
Én: Háát, nem tudom, ha belenyúlsz valamibe??
Jocó: Ne aggódj, már megrendeltem, jövő héten meg is jön.
Én: Na jó, meg kell hallgatnom!

Igazán, 3-4 éve robbantak be az audiofil köztudatba, a 1More Triple Driver In-Ear nevű fülhallgatók. Olyan dolgot tettek le az asztalra, aminél ár-érték, és teljesítmény tekintetében nem nagyon lehetett fogást találni. A füles nevében szereplő Quad Driver kifejezés, a technológiai megoldásra utal, vagyis arra, hogy a fülhallgatóba négy meghajtót építettek.  A termékskála legalján, közvetlen a belépő modellek után jön a Dual Driver, kettő meghajtóval, a Triple Driver, három, illetve a rangsor legtetején hősünk, a Quad Driver négy meghajtóval szerelt In-Ear modell. Mostani tesztalanyunk tehát, a 1MORE QUAD DRIVER IN-EAR HEADPHONES, ilyeténképpen a csúcsmodell a sorban, mellyel az igencsak meggyőző első tapasztalatokkal a zsebemben, izgatott kíváncsisággal siettem haza, és?

Kibontottam azon melegében

Azta! Hát ez nagyon szép és milyen elegáns! A doboz belsejében minden pedáns rendben, ízlésesen tálalva, ez igen, ezt így is lehet, sőt így kell! Jobboldalon a szilikon és szivacs fülpárnák külön tartóba helyezve, bőséges választékban, méret megjelöléssel ellátva, fölötte a 3.5-6.5 jack adapter, majd a zsinór csiptető és a repülőgép adapter. És hát a kiegészítők között a tűzijáték: a gyönyörű hord táska. A ?hardcore audiofilek? lehet, hogy legyintenek az ilyen körítésre, de az az igazság, hogy ez is része a bulinak.

Fogjuk meg!

Kézbe véve a show folytatódik. A vetőcsövek 45 fokban meg vannak hajlítva a fülhallgató testhez képest, ami rendkívül kényelmes használatot biztosít. Könnyen be tudom tenni a fülembe, nincs állítgatás, kínlódás, egyből a helyére csusszan. Fontos, hogy a megfelelő méretű fülpárnával használjuk, nem csak a kényelem miatt, hanem, hogy a hang úgy szólaljon meg, ahogy azt megtervezték. A zsinórba épített hangerő szabályzón visszaköszön a fémes szín és a masszív felépítés. Kitűnően üzemel mind az Android mind az iOS rendszerekkel. Nagy örömömre szolgált, hogy a kerek hangerő szabályzó gombok kiemelkednek, könnyen kitapintathatók, így nem kellett matatnom vagy lenéznem használatuk közben. A mikrofonos rész simán csak tökéletes, kifogástalanul működött telefonálás közben. Tapsos tetszésnyilvánítást váltott ki belőlem a fülhallgató zsinórja. Számomra eddig ez a legjobb zsinór, amivel találkoztam. Nem tudom, hogy keverték a szálakat ? értsd szó szerint ? kevlár, műanyag, réz stb., de egyszerűen nagyon jó az esése, fogása, könnyedsége. A kábel végén derékszögben hajlított jack csatlakozó megoldás pedig az évek során már bizonyított, praktikus és jól használható.

Zenélni vele

Hamar beugrott, amikor elkezdtem zenét hallgatni vele a legendás Sennheiser hatás, amit én ?Asian veilnek? az az ázsiai fátyolosságnak nevezek, végtelenül hallgatható, simulékony, egy percig sem fárasztó, dögös és dinamikus hangzással jutalmaz. Jöjjön a basszus! Bőséges mélyekkel vagyunk, itt ellátva, amiben nem is a mennyisége szép, hanem a minősége. Csodálatosan rétegződik, miközben kellően feszes és jól megfogott. Jó példa erre, egy régi motoros a tesztzenék között, a Babylon Sisters, Steely Dan- től, ahol az ütős rész hibátlanul hozza azt a fajta levegős, laza plasztikusságot, amit annyira szeretek a zenéjükben. Kiválóak a mélyek, bárcsak a közép hangzás is ilyen jó lenne.
Ezzel el is érkeztünk játékszerünk talán egyetlen szépséghibájához. Persze ezt sem lehet igazából hibának felróni neki, csak az én ízlésem szerint itt kissé megbicsaklik a varázslat. Miről is van szó? A középtartomány, számomra meglehetősen visszafogott, eléggé háttérbe szorul, képalkotásban keveset ad, mondhatnám kissé udvarias.

Elindítom Freya Ridings ? ?Lost Without You? című számát, ebben az énekesnő egy valószerűtlen, sajátos orgánummal, csodásan énekel elveszített szerelméről, de a dal valahogy nem akar elindulni bennem, igazán csak akkor indul be, amikor a mélyek is becsatlakoznak.
A magas tartomány ? ami úgy jó, ahogy van ? valamelyest segít az ügyön. Elég sok fényt enged be felülről, kis csillámokkal, cinekkel ez által még több zenei részletet, finomságot feltárva és sohasem volt fájdalmas, éles jelenléte sohasem volt akadálya a hosszan tartó zenehallgatásnak. Érdekes, hogy az említett hátrányok komoly zenét hallgatva előnnyé változnak. Itt a vonós hangszerek teret nyernek, ezáltal lendületesen, ha nem is olyan fényesen, de nagy intenzitással szólalnak meg. Ezt jól illusztrálja, Nigel Kennedy által megbolondított, Vivaldi ?The New Four Seasons: Spring: 5 Nymphs And Shepherds Dance darabja. Ebben a zeneszámban rendkívül élvezetesen van együtt a dili faktor és a mű jól ismert, vidám mégis fenséges hangulata, amit a 1More nagyszerűen közvetít a hallgató felé.

Egy szóval

Aki, kristálytiszta, részlet hegyeket tartalmazó, inkább neutrális hangzást keres, annak még van dolga az életben. Ezzel szemben, aki egy élvezetes, vonzó és dögös hangú, mindig kiegyensúlyozott, minden zenei műfajjal együttműködő fülhallgatóra vágyik, hogy a funky része legyen hétköznapjainak, annak, – Bingó! nem kell tovább kutakodni, tessék a pénztárhoz fáradni!

Kádas Norbert

Leave a Reply