A KEF nemrég mutatta be a legújabb R sorozatot. Az elegánsan magas R11 a széria legelőkelőbb méretű tagja, nem kevesebb, mint hat darab hangszóróval büszkélkedhet, de természetesen nem ez az egyetlen érv, amiért leteszteltük.
Felépítés
Nemsokkal a piaci megjelenést követően máris tesztelhettük az új R sorozat legkomolyabb modelljét, az R11-et. Ő egy 3-utas basszreflex hangfal, amely impozáns méretétől függetlenül meglehetősen arányosan néz ki. A KEF berkein belül az R szériára illik a leginkább a konzervatív jelző, mivel a többi felső kategóriás gyártmányuk sokkal rendhagyóbb kivitelű. A KEF R11 tökéletes hasábforma éles sarkokkal és élekkel. A meglehetősen magas dobozban a legújabb Uni-Q meghajtó van (jelenleg ez a 12. generációja ennek a különlegességnek). A kettős iker basszus meghajtók ezek alatt és felett találhatók. Az R sorozat új Uni-Q-ját tovább finomították azért, hogy a fizikailag mindig jelen lévő káros hatásokat kiküszöböljék. A rezonancia-kölcsönhatásainak mélyreható vizsgálatával elemezték a rezgő rendszert és a membránokat tovább merevítették.
Ez az új magnézium-alumínium ötvözettel készített egység egy 125 mm-es közép-basszus meghajtóból áll, amelynek a közepére egy 25 mm-es alumíniumból készített (KEF által szabadalmaztatott merev kupolát építettek), mivel koaxiális felépítésről van szó mindkettő ugyanazt az akusztikai központot foglalja magában. A közép membrán egy sor domború, radiális kitüremkedést tartalmaz, amelyek a kúp merevségét növelik. Profilját úgy alakították ki, hogy megakadályozza a szóródást, vagyis csökkentse a reflexiókat. A hangszóróknak ezt a torzítást megakadályozó kialakítását úgy sikerült elérni, hogy összhangba hozták a magas sugárzó saját különleges formájú ?mandarin? hangterelőjével (minden belső cikkelyhez tartozik egy külső profil).
A ‘hibrid’ basszusnyomók homorúra formált alumínium külső héjat tartalmaznak, amelyek papírkúphoz vannak illesztve. Ezeknek a membránoknak még szellőztetett körkörös perforációja is van, hogy rendkívül merev, de könnyű kombináció jöjjön létre, emellett kellő hőelvezetésük legyen. A dobozok kinézete számomra roppant megnyerő abból a szempontból, hogy a gumi peremeket rejtve találjuk, hiszen ezek inverz elhelyezése és a hangszóró körüli takaró karimák miatt, csak egy néhány milliméternyi légrés van a két elem között.
Mielőtt használatba vennénk a hangfalat, a dobozban található tüskével ellátott, stabilizáló lábakat nekünk kell a helyükre csavarozni. A zenebarátoknak szerintem ez a kis munka örömet okoz, mivel egyszerű, de rögtön megalapozza azt a bensőséges érzést, hogy közelebbi, fizikai kapcsolatba kerüljünk a saját hangfalunkkal.
Hátul, két szabályozható átmérőjű reflexcső van egymástól jókora távolságra, ez lehetőséget ad a finomhangolásra, illetve a szoba akusztikájával való pontosabb illesztésre, ezenkívül módot ad a teljes, zárt rendszerű hangfallá való alakításra is.
A hangsugárzó kettős kábelezhetőséggel is rendelkezik, de a dupla terminált szokatlan módon hidalhatjuk át ha csak egy kábelt használunk, tehát nem egyszerű fém vezetővel vannak összekapcsolva, hanem elegánsan, egycsavaros megoldással tudjuk a műveletet végrehajtani.
A belső kialakítás gyakorlati haszna
A nagy T-alakú pólus mágnesrendszert továbbfejlesztették és még erősebbé tették, hogy még határozottabb mágneses teret biztosítsanak. A készítők nagy hangsúlyt fektettek a konstrukció rezgéseinek elnyelésére, ezért a dobozon belül egy olyan összetett merevítő rendszert alkalmaztak, hogy az Uni-Q meghajtók számára egy külön kis űrméretű kamrát biztosítottak. A hibátlan kinézetű hangoszlopoknak vonalban elhelyezett hangszóróit a szakma Array, vagyis vonalsugárzóként ismeri, ennek az elrendezésnek a legfőbb előnye, hogy a távolsággal nem négyzetesen csökken a hangnyomás, hanem csak kisebb mértékben.
A KEF-nek a legnagyobb elérhető teljesítménye 113 dB, igen impozáns érték és ez determinálja a felhasználhatóság szabadságát, lehet a normáktól eltérően, a szokásosnál is hangosabban hallgatni velük a zenét, anélkül, hogy megerőltetnénk a technikát. Ez a szabadon megválasztható hangnyomásszint, alkalmat ad a finom részletek legjobb kibontásához, személy szerint én ezért is kedvelem a nagy terhelhetőségű hangrendszereket. Mielőtt mélyebben belemennék a műszaki finomságok részletezésébe, előbb a gyakorlati tapasztalataimmal folytatnám…
Teszteljünk…
Egy ilyen, igencsak kiforrott hangfalnak kellenek az őt jól kiszolgáló, szintén magas színvonalú meghajtó elektronikák. Esetünkben a NAD Master széria elő és végfok kínálatából párosítottuk össze őket. A teszthez felhasznált hangfalkábel Inakustik Referenz és az összekötő XLR szintén Inakustik gyártmányú volt. A néhány napi járatás után meg kell mondanom, hogy nem sok változást éreztem a hangminőségben, de meg kell jegyezni azt is, hogy nem várok később sem mindent átformáló hatást tőle, mert a hangszóró felfüggesztések annyira kemények, hogy ezek ?kilágyulására? és ezzel együtt a hangkarakter változására nem sok esélyt látok. Ami azonnal megfogott a hangzásban az a kifejezetten jó közvetlenség, amivel elég ritkán találkozik a hallgató. A hangszerek egyéni hangzása határozottan átüt a produkción. Hallgatás közben el tudjuk képzelni magunkat a színpadon, úgy halljuk a zenét, ahogy a keverésnél a hangmérnök megkomponálta a felvételt. A Republik zenekar, ?Én vagyok a világ? albumán az ?Engedj közelebb? c. számában például az elég nagyra feltolt visszhang hatása tökéletesen átadta azt az élményt, amelyet egy élő koncert alkalmával, egy nagy stadionban megtapasztalhatunk.
A Red Hot Chilli Peppers, ?Californication? c. számában az énekes közelebb lépett hozzám, míg a zenekar többi tagja a színpadon hátrébb játszva tette tökéletessé a mondanivalót. Azt akarom ezzel a két példával leírni, hogy most nem csak szól a zene, de jobban be vagyok vonva, az előadásba, mint egyéb esetben. A hangtér példaszerűen széles és a mélységi dimenziók is határozottak. A hangok kristály tiszták, a részletek kibontása tökéletes. A magas hangokat a KEF mindig is nagyon jól és szervesen tudta integrálni a hangzás összességébe, ez most sem történt másképp. A legfelső hangtartomány egy cseppet sem tolakszik agresszíven. Az R11-nek a magasai finoman, de határozottan kontrolláltan vannak jelen, talán ez a koherens megszólalás az egyik legalapvetőbb pillére. Tesztalanyunk egyelten hátrányaként az elhelyezést említeném, mert a beállítás során úgy tapasztaltam, hogy ha szereti mögötte nagyobb a szabad tér. A KEF R11-nek a klasszikus zene reprodukálása könnyedén megy, miközben a hangfal oldalát akár a leghangosabb részeknél is megérintve, szinte teljes rezgésmentességet tapasztalhatunk. A hangszerek nem tolakodnak egymás elé, nem érződik úgy, hogy esetenként spontán kilépnek a színpadból, vagy egymásra torlódnának. Egészen más a helyzet, amikor a szólók következnek, mert akkor a hangszer, vagy az énekes szépen előre lép, amit meg is érzünk, bár ezt azért felvétele válogatja.
Összegzés
Számomra úgy tűnik, hogy a KEF elérte azt, amit ki lehet hozni ebből az adott technológiából. Az R11 előadásmódja élőszerű, zavaró részletek nélküli. A gyártónak vannak magasabb kategóriájú hangfalai is, ezek a Blade, illetve Muon, de ez már egy másik történet… A referencia szintű eszközöknek azonban mindig van egy nagy hátrányuk: ezekért már mélyebben a pénztárcánkba kell nyúlnunk.
