MOONDROP SPARKS fülhallgató teszt

A kínai termékekkel kapcsolatos előítéletek kicsit enyhülni látszanak, ami főként a gyártók részéről tapasztalható szemléletváltásnak köszönhető. A minőséget érintő javuló tendencia már nem csupán a közép- és felső kategóriás termékek esetében, hanem a belépőszinten is tetten érhető, ráadásként a feltörekvő társaságok a főcsapáshoz tartozó márkákra jellemző tudást kínálnak töredék áron.

A mindössze hat éves MOONDROP hobbi projektként indult. A manufaktúra elsősorban fülmonitorok fejlesztésében és gyártásában érdekelt, saját ellátási és értékesítési lánccal rendelkezik. A társaság a Blessing2, a Starfield és az Illumination fülesekkel a nemzetközi színpadon is nevet szerzett magának, ugyanakkor a címszereplő készülékkel először merészkedik a TWS fülesek piacára. A fülhallgató nemzetközi változata többek között frissített Bluetooth áramkörrel kerül forgalomba, hozzám egy standard változat jutott el.

Mi van a dobozban?

A füles egyszerű, bélelt papírdobozban került a piacra. Nekem egy lila változathoz volt szerencsém, a kissé bazári érzésre az áttetsző műanyagból készült töltő-dokkoló is rátett egy lapáttal. Sietek leszögezni, hogy bár a választott alapanyag nagyon olcsó hatást kelt a szerelési minőségére nem lehet panasz. Az illesztések pontosak, a töltő fedele jól zár, a fülesek szorosan ülnek a dobozban. Semmi nem lötyög vagy csörög. A töltöttség szintjéről fehér LED fények tájékoztatnak. A töltő burkolatán átsejlő három fehér pötty mutatja az aktuális állapotot, etetésre pedig USB-C konnektoron keresztül van lehetőség.

A burkolat teljes egészében műanyag, ami persze ebben az árfekvésben nem szokatlan. A felület kicsit érdes valószínűleg azért, hogy kevésbé csússzon, ám pont emiatt kicsit macerásabb takarítani. Az illesztések itt sem problémásak, bár a varratokat kevésbé sikerült eltüntetni. A hangvető hossza és átmerője standard, így a gyári tartozékokon túl szinte bármilyen szilikon, vagy hab illeszték felpattintására lehetőség van. Aktív zajszűrés természetesen nincs, azonban megfelelő illesztékkel a passzív szigetelés egészen jónak mondható.

A méret és súly átlagos, nem könnyű elfeledkezni a készülékről, de mégsem akkora, hogy az a hosszú távú kényelem rovására menjen. A beépített akkumulátor a gyári adatok szerint nyolc órás használatot biztosít, míg a töltő három-négy újratöltésre elegendő energiát képes tárolni. Én telefonnal hat órát mértem, amire egy iBasso DX160 lejátszóval, azonos hangszinten másfél órát sikerült rádobni.

Műszaki tartalom és vezérlés

A SPARKS hat milliméteres, beryllium bevonatú dinamikus meghajtókat dolgoztat, amit PU gyűrűkkel támasztottak meg. A Qualcomm QCC chipre támasztott Bluetooth áramkör a Hiby Music közreműködésével készült, támogatja az aptX, SBC és AAC protokollokat, míg az alacsony veszteségű jelátvitelt a TWS+ technológia biztosítja. A hangzás a Hiby Blue alkalmazáson keresztül finomítható, ami egészen széleskörű rugalmasságot biztosít. A füles gyorsan és egyszerűen párosítható a forrásokkal, a hívásminőség jó, a kapcsolat a tízméteres hatótávolságon belül jellemzően stabil volt, filmezés közben nem tapasztaltam érzékelhető késést.

A vezérlés érintőfelületen keresztül történik. Egyes funkciók nyomással hívhatók elő, ez rendben működött, azonban a koppintásokat már sokszor hibásan értelmezte a rendszer. Főként a dupla és tripla utasításokat (hívások fogadása/elutasítása, illetve a lejátszás (szüneteltetés, előre-hátra) szerette keverni. Próbálkoztam finomabb és határozottabb érintésekkel, de úgy tűnik ez egy sarkalatosan gyenge pontja a rendszernek, szerencsére az alkalmazáson keresztül programozható, vagy letiltható a funkció.

Hallgatózzunk…

A SPARKS fülest telefonnal, egy Hiby R2, valamint a már említett iBasso DX160 lejátszóval is meghajtottam. A gyártó, ahogy korábban, ezúttal is a VDSF (Virtual Diffuse Sound Field) görbét használta referenciának, ami ígéretük szerint természetes hangélményt szavatol. A tesztet az alapértelmezett EQ beállításokkal végeztem, bár a paraméterek módosítására van lehetőség. Az általános hangkép forrástól függetlenül pontos volt, a hangszerek térbeli elhelyezkedése meglepően jól behatárolható, ugyanakkor mélységben már akadtak eltérések.

A magas tartományok alapvetően tisztán szólaltak meg, a lecsengést azonban alkalmanként túl gyorsnak éreztem. A középtartományban a füles műfajtól elvonatkoztatva jól teljesített, ahogy a mélyek jelenléte is markáns volt, azonban a testesség helyenként hiányzott és a szub-basszusok „lenyelése” miatt többször akadt hiányérzetem. A Poets of the Fall Alexander Theatre Sessions felvételeit hallgatva többször éreztem, hogy a basszus elnyomja a vokált, ami egyértelműen a hangolás számlájára írható, hiszen ezt sem az általam rendszeresen használt iBASSO IT00 füles, sem pedig a Denon AH-MM400 fejhallgató esetében nem tapasztaltam.

Mindent összevetve a MOONDROP SPARKS fülmonitor egy kedvezően árazott, általános használtra szánt készülék, ami a hiányosságok ellenére cáfolja a „minden kínai vacak” tételt. Az érintőfelületre jellemző hibák sajnos bosszantóak, de a mellékelt szoftverrel az anomáliák áthidalhatók. A megszólalás a kategóriát tekintve korrekt, sajnos a basszusban gazdag nótákkal kicsit mostohán bánik a készülék. A kínai manufaktúra első TWS fülhallgatója, egy kifejezetten sűrű mezőnyben próbál labdába rúgni, ezért inkább azoknak szól, akiket nem riaszt el a kevésbé vonzó pedigré.

(A műszaki adatok és a termék értékelése a következő oldalon található!)

Pages: [ 1 ] [ 2 ]