Farrage úr, a tervezésnél egy meglepő dizájnnal állt elő, amely olyan külsőt adott a készülékeknek, amit nem könnyű elfelejteni. Az alkotás ízig-vérig stílusossá és egyedivé vált és megszületett mai cikkünk két főszereplője, amit cikkünk címében egyszerűen csak a két mester néven emeltünk ki.
A látható dolgok
A két NAD Master Series: az M12 és az M22 igazán karakteresre sikerültek. Ha a készülékházak réz elemeket is tartalmaznának, akár még Steampunk készülékként is említhetném őket, de így, a színesfém a híján, inkább csak technokrata jelzővel illetném a külső jegyeket. A nyers alumínium a fekete matt részek és a jól látható összetartó csavarok kifogástan módon egészítik ki egymást. A burkolatnak egyfajta masszív és időtálló kinézete egyúttal állandóságot és hosszú élettartamot sugall. El is várhatjuk ezt, mert a készülékek ára megköveteli, hogy a vásárló nagyon sokáig boldogan használhassa a kiválasztottját.
Érdekes a passzív hűtést kiszolgáló perforációk sokasága, a tetőlapon, ahol 8 darab külön ablak kapott helyet, amelyet szabadon hagyott fém szegélyez, és apró mintás szita védi az áramköröket a külső behatásoktól. Ezeken elég jól beláthatunk a készülék belsejébe, de erről majd később… Az oldallapok is tartalmaznak mindkét oldalon egy-egy vékony csík formájú beáramló légrést, így téve komplexé a hűtőlevegő cirkulálását. Az előlapnak a dizájnja szintén nagyon karakteres, ennek vaskos és három szegmensre osztott részei alkotnak egy teljes egészet. A fekete mező közepén kapott helyet az előfok LCD érintő kijelzője. A színes display informatívan tudja megjeleníteni a készülék beállítására és az éppen lejátszott tartalomra vonatkozó adatokat. A külön dobozolt elektronikák tehát egymás munkáját osztják fel, ez több szempontból praktikus, miközben az eltérő funkcióknak más-más prioritásai vannak és a hűtésük is két felé osztódik, ergo ezzel a hőkezelés is sokkal jobban kordában tartható.
Rendkívül szép részlet a logó újragondolása, a NAD felirat egy olyan négyzetbe került, amely az éppen aktuális üzemmódnak megfelelően változtatja a színét. Szintén nem semmi, a bekapcsoló „gomb” rendhagyó módja, mert ez a készülék tetejére került és érintésre reagál, emiatt persze egy biztonsági funkciót is kapott, ugyanis hosszan kell rajta tartani az ujjunkat, hogy az érzékelje, ezzel a véletlen kapcsolást kerüljük el – hatásosan. A hátlapon példásan sorakoznak a minőségi csatlakozások, a legjobb minőségű digitálistól az analógokig egyaránt.
Kivételes extra, hogy a készülék moduláris felépítésű és emiatt később lehetőséget ad a módosításra, különféle feladatok hozzáadására, például beszerezhető hálózati hangmodul, ennek a neve: NAD BluOS. Ez a kártya Etherneten vagy Wifi-hálózaton keresztül csatlakoztatható az otthoni hálózathoz és közvetlenül aptX Bluetooth forrásokkal is párosítható. Talán a modern minőséget kedvelőknek még fontosabb kiegészítő modul a beépíthető HDMI-kártya, amely 3 bemenettel és egy kimenettel rendelkezik. Az M12 előerősítőhöz egyszerre hat bővítő modul csatlakoztatható. Látható tehát, hogy a tervező minden részletre gondolt.
Miként szólaltatja meg a zenét?
Különlegességek sorozata következik, remélem nem fogtok beleunni a sok újdonságot tartalmazó részlet felsorolásába, mert a DAC sem mindennapi, de a végfok D osztálya is elég rendhagyó technikával operál. Az M12 és az M22 készülékeket kivétel nélkül mind kiváló minőségű áramköri egységekből építették fel.
Lássuk, hogy működik a primer kör:
Az M12 nem tipikus előfok és nem tipikus DAC sem, annak ellenére, hogy mindezeket a feladatokat jól el tudja látni. Ez az összetett elektronika ráadásul még tovább bővíthető. A NAD M12 működésének szempontjából, alapvetően egyedi rendszert hoztak létre. Az előfokhoz érkező adatok a jelfeldolgozás alatt végig digitálisak maradtak, míg az analóg forrásjelek digitális átalakításra kerülnek. Az „A”-osztályú puffer: a Pulse-Width-Modulation (PWM) adja tovább a digitális jelet az erősítő komponensei felé. A NAD M12 esetében 16, 24 vagy 32-bit mintavételezések között választhatunk. Eddig ez nem annyira meglepő, de most figyeljetek! A feldolgozás valójában szokatlan: 35-bit mintavétellel történik. Minden forrásjel teljes átalakításra kerül 62-bites jellé, mielőtt a DSP-hez elér, majd a jelet egy dither-eljárással visszaalakítják 35-bitre. Mint feljebb olvashattátok ez egy nagyon egyedülálló kialakítás, amely felskálázza az összes jelet nagy bitsebességre, de a jelet soha nem alakítják át analógra – a hagyományos értelemben.
A szekunder elektronika a következőket nyújtja:
Az M22 sztereó erősítő szintén nagyon innovatív megoldásokat tartalmaz. A Hypex legújabb áramkörén alapuló hibrid digitális / analóg kialakítással rendelkezik. Ez a kis erősítő hihetetlen mennyiségű energiát bocsát ki rendkívül alacsony torzítással. A mély hangokat kedvelőknek is ad a NAD egy extrát, hiszen a basszust kettős megosztással tudjuk optimalizálni vele, mert van két SUB kimenet a hátlapon, ezzel az aktív subwoofert használók, akár végtelen nagyságú basszus-hangot kaphatnak. A Masters Series M22 a Hypex Electronics NC400 NCore erősítő moduljának felhasználásával a NAD egyedi áramköri megoldással, az UcD koncepcióból kiindulva tehát Hybrid áramkörrel készült. Az UcD legnagyobb előnye, hogy minden paramétert optimalizál, ami nagymértékben csökkenti a torzítást.
A NAD szerint az UcD-nek a terhelés változásának és nagy áramfelvétel képességének segítségével a hangzás csaknem tökéletes lesz. Az M22 egyenáramú üzemmódban működik, és ez azt jelenti egyben, hogy a jelútban nem kell kondenzátornak lennie, ebből meg az következik, hogy a zaj radikálisan csökken. Az M22 a NAD PowerDrive technológiájának legújabb változatát használja, amely 2 x 250 Watt folyamatos teljesítményt biztosít, és akár 600 Watt dinamikai teljesítmény-tartalék kapacitással rendelkezik, ha szükséges 2 Ohm terhelés esetén is stabil marad. A PowerDrive áramkör miatt nagyfokú kompatibilitást értek el a különböző hangsugárzók illesztését illetően.
Egy kis kitérő a távirányítóra
A multifunkciós távvezérlő elég nagy és meglehetősen nehéz is, szerintem inkább asztali használathoz való. A vastag alumíniumház trapéz keresztmetszetű és a végeit élesen alávágták, ezzel alul és felül egy éles vonalat készítettek. Az ergonómiát így nélkülöző legalsó részt, inkább ne mélyesszük a tenyerünkbe! Egyébként a sűrű gombkiosztással minden funkció elérhető és a fő funkció billentyűknek vörös háttárvilágítása van, melyek derengő fényt adnak a környező gomboknak, így sötétben is remekül használható az eszköz.
Ne félj a „D” osztály hangjától!
Szakmai viták sorát hallgattam, olvastam végig és gyakran visszatérő elem, hogy a D az rossz, nem való zenehallgatásra. Nos, akik ezt állítják valószínűleg nem próbáltak még ki néhány csodálatos hangú elektronikát! Amit a mikroelektronika adott ennek az iparnak, az már merőben más, mint amit mondjuk 20 éve tudott kínálni. Csak egy adat ezzel kapcsolatban a jelen tesztalanyunkhoz: csillapítási tényező 800. Aki most tudja mit írtam le, az most valószínűleg elismerően csettint.
A NAD a zenei hangok megszólaltatásának tekintetében, a sok fejlesztés hatására igazán meggyőzővé vált. A különböző műfajokon át ívelő tesztelési metódusban és a különféle stílusok között barangolva, az összkép meglehetősen egyértelmű, a stabilan tartott csillapítás és a részletező hangzás fokozottan élethű hangulatú előadásmódot eredményez. A KEF referencia hangfalak örömmel fogadták a nekik küldött zenét a vastag Inakustik hangfalkábeleken keresztül. Ilyenkor nehéz kritikusnak lenni, hiszen elégedett voltam a hang minőségével… csak hosszas zenehallgatás után jönnek elő a zenékben lévő pici különbségek az eddigi tapasztaltakhoz képest.
Érzékelésem alapján a legfelső ligában játszik ez a Két Mester összeállítás.