Az első lapos tévékhez készült sound bar-ok még pusztán csak a televíziókból érkező hangot hangosították fel. Aztán lépésről-lépésre részletezőbbek lettek. Mostanra pedig, akár önállóan is használható, „okos” audio eszközökké váltak.
A legtöbb tv-kiegészítőkhöz hasonlóan itt is fekete külső köszön vissza. A tetején nem fizikai gombok, hanem kapacitív érintésérzékeny felület található. A tévéhez közelebb a hangvezérléshez szükséges mikrofon világítása jelzi az Alexa hangvezérlés készenléti állapotát. Alatta egy play/pause érintő fogja közre az előre és hátra léptető kis négyzeteket. Felülről nézve jobban árulkodik a lapos forma a várható hangzásélményről, amit persze az elhelyezéskor érzékelhető masszív kialakítás még fokoz. Hátul sincs lehetőség kábelrengeteg kialakítására. Mindössze egy HDMI és egy LAN hely áll rendelkezésünkre. Ezek mellett találjuk a wifi beállításához szükséges tényleges nyomógombot.
Felépítés
A Sonos Beam lelke, öt, tökéletesen a hangszóró meghajtókhoz és az akusztikai architektúrához hangolt D-osztályú digitális erősítőből áll. Egy magassugárzó állítja elő a tiszta és világos dialógust, aminek a párbeszédeknél lesz majd fontos szerepe. Négy teljes-sávú hangszóró biztosítja a középtartományú énekhangok és a gazdag basszusok hűséges reprodukcióját. A levegő mozgatásába három passzívsugárzó segít be és ad meleg hangzást a mélyhangoknak, emellett igény szerint, személyre szabható a mély és magas hangszín.
Használat közben
A Sonos Beam bekötése egyszerű volt. A 220-as vezeték anyagától pedig a legszigorúbb tesztelők is elégedetten dőlnének hátra. Először, mindenféle „okos megoldást” mellőzve egy HDMI-kábellel a tévére kötöttem a Beam soundbart. Hamar rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem volt túl okos dolog, mivel csak másodpercekre adott ki hangot az eszköz, majd elnémult. Biztos, ami biztos kicseréltem a kábelt. Sajnos a soundbart továbbra sem sikerült megszólalásra bírnom. Szomorúan konstatáltam, hogy az alkalmazási applikációra van szükség, így hát letöltöttem és a Sonos controller for android, végigvezetett a beállításokon. Létrehoztam egy Sonos – fiókot majd egy firmware frissítést követően végre megszólalt. Heuréka! Ezzel a folyamattal az ember gyakorlatilag névre szólóan regisztrálja a Sonos termékeket.
Tesztelés – hangzás
Először, egy alig berendezett 12m2 –es szobában hallgattam meg. Panasonic ST50-es neoplazmával normál 1,4-es HDMI kábellel lett összekötve a készülék ARC képes kimenetén. Első tesztalanyom a Hobbit- trillógia első része, a Váratlan utazás volt, DLNA segítséggel merevlemezről. Az AC3-as audiokodekkel rendelkező, korábban már átkonvertált film teljesen jól működött, egészen a felvezető narráció és a kincsek birtoklása utáni sárkánytámadásig. Itt azonban az egyre sűrűsödő csatazajok közötti párbeszédek kevésbé voltak érthetőek. Kiváncsi voltam, hogy ez vajon csak az alacsony hangminőség miatt van-e, ezért a gyári BD – lemezről is kipróbáltam.
Ekkor már a kérdéses részeknél is tisztán érthetővé vált a szereplők párbeszéde. Ergo forrásérzékeny eszköz a Sonos Beam, és a gyengébb bitrétegből ez sem tud csodát művelni. Másodjára a Kurszk atomtengeralattjáró történetét feldolgozó azonos című filmmel tettem próbára. Ez a film remekül operál a csend, a háttérzajok és a robbanások között. A mélynyomó nélküli Beam igazi meglepetéssel szolgált. Amikor a tengeralattjáró az első robbanásokat szenvedte el, rendesen megijesztett! Olyan vehemensen és dinamikával tudta életre kelteni a kisvártatva bekövetkező katasztrófa erejét, hogy szabályszerűen meglepett. Az már csak hab a tortán, hogy a lezárt dokkokban rekedt matrózok körüli hangokat – csepegés, csorgás, fémes torzuló hangok – élethű hangszínekkel produkálta, amibe a szobavisszhang enyhén beleerősíthetett.
Ezért később a nappaliba áthelyezve is próbára tettem. De előtte még kipróbáltam a telefonomról (Android 10). Apple tulajdonosok már Airplay2-vel is vezérelhetik. Figyelemre méltó, hogy az alapvetően gitár centrikus zenéknek micsoda ritmikát adott és a különböző karakterű, jellegzetes hangú gitárok (Gibson, Fender) milyen markánsan szólaltak meg. Kicsit hagytam is szólni, a szomszéd előző esti nem várt purparléjáért cserébe. A nappaliba áthelyezve sajnos a túl okosított rendszer hátulütője érvényesült. ilyenkor „resetelni” kell az új kapcsolat és helység beállításához. Később, amikor már a tévével – Panasonic FX780e – végre együttműködött, az applikáció nem akart tudomást venni róla.
Először valamelyik HD tévécsatornán a Pofa Be-című francia vígjátékot néztem meg. Teljesen jól szólt. Azonban itt is volt egy forrásanyagra vonatkozó jelzés. Amikor az ”ütődött” Quentin (Gerard Depardieu) megmenti egy daruval a dörzsölt Ruby-t (Jean Reno) és hangosabb háttérzene alakítja a jelenetet igazi komédiává. Itt is – a gyári DVD lemezzel ellenőrizve – világossá vált, hogy a párbeszéd /zene viszonyát csak akkor képes emelni, ha az eredeti forrásanyag magasabb minőségű. Ami pedig a szoba hangzását illeti: a nagyobb, ám sokkal több akusztikailag csillapító tárggyal berendezett 24m2-es szobát is jól befutotta. A Sonos Beam soundbar itt is pazar hangszínekkel és sodró dinamikával nyűgözött le, hangsúlyozva, hogy mélynyomó nélkül.
Összegzés
A SONOS Beam soundbar kompakt, masszív kialakítású önálló, de multiroom hálózatba illeszthető eszköz. Nagyon jó hangzása van, de forrásérzékeny. Mélynyomó nélkül is remekül szórakoztat. Mély hangja meglepően gazdag. Dinamikája kiváló.
(Dósa Miklós)
(A műszaki adatok és a termék értékelése a következő oldalon található!)