Sony Bravia KD-65AG9 4K OLED TV – A felső osztály

A Sony KD-65AG9 típusjelzésű készülék a gyártó legújabb, Master Series sorozathoz tartozó OLED tévéje, ami közvetlenül az A9F jelzésű modellt váltja.

Noha a különbségek elhanyagolhatónak mondhatók az elődhöz képest, az AG9 újításai közt szerepel egy új és vitathatatlanul jobb talpazat, egy jobb távirányító és némi teljesítménybeli javulás. Az AG9 77 hüvelykes méretben is elérhető, de mi most a 65 hüvelykes változatot vettük górcső alá.

Kinézet

Egészen 2019-ig a Sony OLED tévéit úgy tervezték, hogy azok enyhén hátrafelé dőltek, mint egy festőállvány. Ehhez a stabilitást egy több mint 6 kg-os tőkesúllyal oldották meg. A talpat azonban elég nehézkes volt így felállítani és a döntött kijelző sem tudott minden lehetséges vásárlót meggyőzni. Az AG9 már nem dől hátra, hanem egy sokkal hagyományosabb, középre helyezett talp tartja. A kicsomagolás és a felállítás ebből fakadóan egy felüdülés volt két ember számára, ami alig vett igénybe 15 percet. A kábelelvezetés nagyon átgondolt, ahogy annak elrejtése is, amihez több megfelelően illeszkedő műanyag panelt alkalmaztak.

Bemenetek és szolgáltatások

A Sony AG9 négy darab HDMI 2.0b bemenettel rendelkezik. Sajnos a HDMI 2.1-hez hardware-es módosítások kellenének, de erre egyelőre nincs lehetőség, azonban a HDMI 2.1 eARC (Enhanced Audio Return Channel) funkció elérhető a hármas HDMI csatlakozón. Az összes HDMI bemenet biztosítja a teljes 18 Gbps sávszélességet, ami 4K – Ultra HD – felbontású kép 60 képkocka/másodperces megjelenítéséhez szükséges.

A Billy Lynn hosszú, félidei sétája című, – jelenleg az egyetlen 60fps-sel készített és Ultra HD Blu-ray lemezen kiadott – filmet a készülék hibátlanul jelenítette meg (4K, HDR, 60 fps) de csak 8 bites színeket használva. Az alacsonyabb képkocka számú Ultra HD felbontású, HDR tartalmakat, – beleértve gyakorlatilag az összes Ultra HD Blu-ray Disc-en megjelent filmet, amik ugye 24 fps-sel rendelkeznek – mind HDR10, mind Dolby Vision esetén 10 bites színnel jelenítette meg. A Sony támogatja az összes elterjedt nagy dinamikatartományú képformátumot, úgymint HDR10, HDR10+, HLG, Dolby Vision és automatikusan vált hagyományosról (SDR) nagy dinamikatartományú (HDR) képre, miközben megtartja azok egyedi képbeállításait.

A HDR10 és a HLG statikus metaadatait automatikusan átalakítja dinamikussá, a Dolby Vision dinamikus metaadatait egy az egyben kezeli, míg a HDR10+ saját dinamikus metaadatait a készülék a maga által előállítottal helyettesíti. Míg a statikus metaadat az egész műsorszám alatt ugyanazokat a HDR paramétereket használja, addig a dinamikus metaadat szükség szerint változhat, így optimalizálva a megjelenített HDR képet jelenetről jelenetre, vagy képkockáról képkockára.

A Sony Motionflow fantázianevű mozgásjavító eljárása három beállítást (Auto, Custom, Off)  amelyek közül az „Auto” mód automatikusan elemzi a bejövő jelet és interpoláció segítségével beállítja a képsimítást (Smoothness) és a képtisztaságot (Clearness), amihez a Black Frame Insertion (BFI) eljárást alkalmazza. A „Custom” (egyedi) mód a felhasználónak nyújt lehetőséget, hogy ezeket a paramétereket egyedileg, maga állítsa be. Noha a Motionflow által keltett szappan opera hatás kevésbé volt agresszív, mint más készülékeknél, mi azért inkább kikapcsoltuk, tehát az „Off” módot választottuk. Ugyanígy jártunk el a gyártó Reality Creation nevű képjavító eljárásával, bár ennek hatása alig volt érzékelhető.

Android rendszer, OREO alapokon

A Sony továbbra is a Google Android TV rendszert használja, mint okostévé platformot, aminek a 8. generációja (Oreo) a befutó. Nagyon sok a készüléken már rendelkezésre álló alkalmazás igénybevételéhez regisztrálni, de a Netflix, a YouTube és az Amazon Prime külön macera nélkül is használható. A modell minden szokásos dolgot tud, amit manapság egy okostévének tudnia kell, úgymint film és zenelejátszás, vagy éppen képek nézegetése hálózaton keresztül. A beépített Chromecast okostelefonról vagy más eszközről tud adatfolyamot (stream) fogadni. Korlátozottan ugyan, de a szintén beépített Google Assistant reagál a hangutasításokra és keresésekre is, aki meg az Amazon szolgáltatását preferálja, annak az Alexa áll rendelkezésére.

Szórakoztatásra hangolva

A megszólaltatásért a Sony saját fejlesztésű Acoustic Surface technológiája felel, mely a hangot  a kijelző mögé helyezett ún. Actuator-ok segítségével az OLED panel rezegtetésével állítja elő. Míg a tavalyi OLED tévék három actuator-t használtak (bal/közép/jobb), addig az ideiek kettővel (bal/jobb) is beérik. Ezek a Sony által „subwoofer”-nek nevezett kiegészítő hangkeltőkkel vannak megtámogatva, de ezek hangterjedelme alig nyúlik túl az alsó középtartományon. (Mélyebb tartománynál a kijelző szó szerint remegni kezdene.) A beépített „sub”-ok azonban tisztességesen állítják elő a közép-és magas(abb) basszusokat, így elmondható, hogy összességében a hangzás kiegyensúlyozott.

Az AG9 egyedi megoldása még, hogy az Acoustic Surface eljárás egy hagyományos kiépítésű házi-mozi rendszer esetén közép (center) hangsugárzóként tud funkcionálni. Ennek érdekében a bemeneti hangszóró csatlakozók a panel hátlapjára kerültek, hogy könnyen lehessen csatlakoztatni az erősítő kimeneti közép csatlakozójához. A Sony beépített hangrendszere önmagában is átlagon felüli hangzást biztosít, de felesleges lenne akár egy egyszerűbb házi-mozi rendszer hangjával is összevetni. A készülék hangmódja és beállításai igen hatásos térhangzást (surround selection) biztosítanak a felhasználónak, ami valóban kiterjeszti az érzékelhető hangot. Ez a hanghatás persze igen finom és függ a helység kialakításától is. A távirányító minőségi érzetet kelt, de a gombok nem rendelkeznek háttér világítással, ami sajnos egy általános jelenség.

Beállítások

A képminőség terén, a „Picture Mode”-ban a „Custom”, azaz egyedi beállítás tűnik optimálisnak, SDR és HDR tartalom megtekintéséhez egyaránt. A Dolby Vision két jó beállítási lehetőséget is kínál: „Dark „(sötét) és „Bright” (világos), míg a harmadik „Vivid” (élénk) opciót nem javasoljuk. Választható még egy Netflix tartalmakra kalibrált mód, ami azonban alig tér el a Dolby Vision „Dark” módjától, így legfeljebb alternatívaként van jelen. A kétpontos és a tízpontos fehéregyensúly szabályzó egyaránt biztosított, amit a Sony „Advanced Color Temperature”-nek keresztelt el. Emellett található még egy „Per Color Adjustment” néven futó teljes színbeállítást nyújtó opció.

Az előbb részletezettek felügyeletét az új X1 Ultimate processzora végzi, ami az alacsonyabb felbontású tartalmak 4K felbontásra történő felskálázásáért is felel. A Sony Master Series sorozatában található készülékek egyedi tulajdonsága, hogy a kalibrált SDR beállításokat automatikusan képes alkalmazni HDR tartalom megjelenítése esetén is, egy beépített look-up table (LUT) segítségével, ami elvégzi a szükséges színbeállításokat és korrekciókat. Ennek köszönhetően nem kell újra elvégezni a fehéregyensúly és a színek manuális beállítását HDR képnél. Ez szinte majdnem olyan eredményt hozott, mint a saját, egyedi beállításaink. A számunkra megfelelő egyedi SDR és HDR beállításainkat amúgy érdemes rögzíteni és elmenteni.

Hagyományos és nagy dinamikatartományú kép

A Sony A9G kijelzője, köszönhetően az OLED technológiának, remek képminőséget nyújt. A fekete és más színek pontos megjelenítésével egyszer sem akadt gondunk. A betekintési szög értelemszerűen kifogástalan. A képminőségben szinte semmi változást nem érzékeltünk oldalról nézve sem. Az optikai digitális kimeneten a nem tömörítetlen hangformátumok közül a Dolby Digital-t több csatornán, míg a DTS-t sztereóban küldte ki. A népszerű streaming szolgáltatók, úgymint Netflix, Amazon Prime és YouTube tartalmainak megtekintése során nem tapasztaltunk súlyos hibákat, sőt érdemi javulás érzékelhető ezen szolgáltatások minőségében. Az előállított kép végső megítéléséhez azonban változatlanul optikai adathordozó a legideálisabb.

Minden lemez megtekintéséhez az OPPO UDP-203-as Ultra HD Blu-ray Disc lejátszót használtuk. A „Legends of Jazz” zenei Blu-ray Disc rendkívül jól nézett ki a Sony tévéjén. A bőrtónusokat hitelesen jelenítette meg, bár egy kicsit meleg árnyalatúnak tűntek. Ez persze lehet, hogy a színpadi világításnak volt köszönhető. A hangszerek ragyogtak, a képmélység és a szaturáció hibátlan volt, a részletek meg olyan tisztán kivehetők, hogy közel két méterről is el lehetett olvasni az AKG mikrofon feliratát. A következő BD lemezünk a Bécsi Filharmonikus Zenekar 2014-es „Újévi koncert” felvétele volt, ami egy abszolút audiovizuális élmény. Az eseményt minden évben a bécsi Musikverein-ban tartják, amit a világ egyik legjobb koncerttermeként tartanak számon és talán a legszebbnek is. A ragyogó csillárok által bevilágított, arannyal telített dekoráció miatt sokszor csak Arany Teremként hivatkoznak rá. Elnézve a koncertteremről és a ragyogó hangszerekről – különösen a fúvósokról – készített képsorokat, szinte az az érzésünk támadt, hogy nagy dinamikatartományú felvételt nézünk. Egyedül az orgona sípjainál futottunk bele némi stroboszkóp hatásba, amikor a kamera elhaladt a közelükben, de ez valószínűleg a forrás felskálázása miatt lehetett.

A hagyományos Full HD Blu-ray filmek szintén remekül néztek ki a Sony AG9 OLED TV-n. A történelmi hűséget mellőző „Casanova” című film a reneszánsz kori Velencében játszódik. A gyönyörű városban forgatott jelenetek és a korszak viselete nagyon jól nézett ki. A filmet kísérő barokk zene szintén megnyerően szólalt meg a kijelző felszínéről. Ha csillogó jelenetekkel teli animációs filmet akarunk megtekinteni, akkor a Disney Jégvarázs című darabja lehet egy jó választás. A Sony ennél is remekelt és helyenként valóban káprázatos volt a képmegjelenítés.

Lépjünk szintet – Ultra HD/HDR tartalmak

Ahogy a HD/SDR tartalmaknál is tettük, úgy az UHD/HDR tartalmak esetében is adatfolyamról és lemezről is megtekintettünk filmeket. Streaming-nél a fényes részek valósággal ragyogtak a normál vagy az árnyékos háttér előtt, de a sötétebb területek részletei sem vesztek el, köszönhetően a Dolby Vision-nek. Ultra HD Blu-ray lemezeknél a HDR10-et és a Dolby Vision-t kicsit sötétnek találtuk, de ezt a legtöbb esetben tudtuk orvosolni a Gamma kismértékű növelésével, valamint a színek finom állításával. A „Sólyom végveszélyben”, „A sötét lovag” és a „Gladiátor” című filmeknél kellett több korrekciót alkalmaznunk. Ezek a filmek egyébként sokkal jobban néztek ki HD/SDR változatban (hagyományos Full HD Blu-ray Disc-en), ami elég meglepő volt. A „Szárnyas Fejvadász 2049”, a „Toy Story” c. filmek világos jelenetei, rengeteg apró részlettel és finom árnyalatokkal, viszont pazar látványt nyújtottak.

Az LG OLED65E9 modelljével összevetve azt kell mondanunk, hogy szinte fej-fej melletti befutókkal van dolgunk. A képmegjelenítés szempontjából az egyetlen említésre méltó különbség, hogy az LG készüléke körülbelül 25%-al nagyobb fényerővel rendelkezik, mint a Sony modellje, amin felül csak a szolgáltatások terén találtunk eltéréseket. A Sony 65AG9 tévének sokkal jobb a hangja és a beépített LUT (look-up table) valóban megkönnyíti a HDR beállítást. Mind a két készülék a CalMAN segítségével automatikusan is kalibrálható. A Sony 65AG9 ugyan elég drága, de egy szinte minden jóval felvértezett felső kategóriás 4K Ultra HD TV, ami sok örömteli órát szerezhet a minőségi filmnézés rajongóinak.

(Somfai Gábor)

(A műszaki adatok és a termék értékelése a következő oldalon található!)